Akril vászonon
Falfeliratok és faldekoráció
Neo-plaszticizmus
1913
Kora középkor
88.0 x 115.0 cm
Kröller-Müller MúzeumMúzeumi minőségű giclée vagy vászonnyomat, gyors gyártással és rugalmas finomítási lehetőségekkel. ( Kézzel festett másolat rendelése
Áttérés digitális képre)
Válasszon előre meghatározott méreteink közül, amelyek megfelelnek a műalkotás eredeti arányainak.
Megadhat saját méreteket is egy konkrét kerethez vagy helyszínhez igazítva. Amennyiben a kiválasztott méret nem egyezik az eredeti kép arányokkal, a műalkotást le fogjuk vágni, vagy kiegészítjük a képet tükrözött vagy egyszínű szélekkel. A gyártás megkezdése előtt egy digitális tervezetet küldünk jóváhagyásra.
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a képernyőn látható előnézet nem tükrözi a tényleges levágást vagy kiegészítést. Csak a tervezet mutatja pontosan a végső kompozíciót.
Bár az egyedi méretek is elérhetőek, az eredeti arányok megőrzése érdekében azt javasoljuk, hogy válasszon a előre meghatározott listából származó méretet.
Világszerte történő kiszállítás területére mindössze 2 hét alatt, a szokásos 4-5 hét helyett. (10 szeptember)
Kompozíció no. II
Reprodukció mérete
Piet Mondrian 1913-as Kompozíció No. II című alkotása nem csupán egy festmény; ez egy architektori meditatív tanulmány a valóság legmélyebb lényegéről. A korai, holland tájakat ábrázoló munkáiból eredve – különösen az érezhető hangulatú ’t Gein folyó menti tájakból – ez a mű egy döntő fordulatot jelöl Mondrian művészeti pályáján, jelezve határozott lépését az absztrakció és a neoploszticizmus kezdeti elvei felé. Bár eredetileg a Hágai Iskola naturalisztikus hagyományai között mozogott, Mondrian elkezdte bontogatni a reprezentációt, le stripping az ábrázolt mélység illúzióját, és helyette egy szigorúan felépített vonalak és színek rendszerét fogadta be, melynek célja valami sokkal mélyebb megörökítése volt: az összes létezés mögött húzódó univerzális harmónia.
A vászon egy gondosan megrendezett rács formájában nyílik meg, amelyet téglalapok és négyzetek dominálnak, a sötétített sárga, a barna, a szürke és a halvány rózsaszín különböző árnyalataiban. Ezek nem véletlenszerű színek; Mondrian aprólékosan válogatta össze őket korlátozott palettájából – az alapszínekből, valamint a feketéből és fehérből –, mivel hitte, hogy ezek rendelkeznek a legtisztabb kifejező erejű potenciállal. A formákat határoló éles, fekete vonalak nem csupán határértékek, hanem a kompozíció aktív résztvevői, dinamikus feszültséget teremtve a forma és a tér között. Figyeljük meg, ahogy ezek a vonalak nem konvergálnak vagy távolodnak el; helyette metszik és egymásra borulnak, rétegzett mélységérzetet keltve anélkül, hogy a hagyományos perspektívához nyúlnának. A tér szándékos felsíkla Mondrian azon meggyőződését tükrözi, miszerint a művészetnek túl kell múlnia a fizikai világ korlátait, és elérnie kell egy magasabb, spirituálisabb dimenziót.
Fontos megérteni az Kompozíció No. II eredetét Mondrian korábbi, az ’t Gein folyó menti tájakat ábrázoló munkái kapcsán. Ezen terület első festményei – különösen azok, amelyek a fák közé ágyazódó farmházat örökítették meg – ugródeszként szolgáltak radikális átalakulásához. Nem csupán azt festette, amit látott; inkább a tájak esszenciáját destillálta le – a folyáspart vonalait, a fák vertikalitását, a víz horizontális kiterjedését – legalapvetőbb alkotóelemeikre. A víz tükröződése, amely sok korai műve kulcsfontosságú eleme volt, itt már csak egy szinte kísérteties utalás, egy finom visszhangja önmagának. Ez a redukciós folyamat Mondrian szélesebb körű filozófiai projektjét tükrözi: a valóság zuglándított szerkezetének feltárását az egyszerűsítés és az absztrakció eszköztárával.
Mondrian maga is rendkívüli tisztasággal fogalmazta meg ebben az időszakban szándékairól: „Vonalakat és színek kombinációit építek egy sík felületre, azzal a céllal, hogy a általános szépséget a lehető legbewettettebb módon ábrázoljam.” Ez a kijelentés foglalja össze a neoploszticizmus magját – egy esztétikai filozófiát, amelynek alapja az a hit, hogy a művészetnek tiszta absztrakciónak kell lennie, minden reprezentatív tartalmatól mentesítve. Az Kompozíció No. II tökéletesen testesíti ezt a elvet. A geométrikus formáknak nem céljuk konkrét tárgyakat vagy jeleneteket ébreszteni életre; inkább eszközként szolgálnak egy alapvető rend és egyensúly kifejezésére. A fekete vonalak horgonyként működnek, stabilitást és struktúrát biztosítva, míg a színek a harmónia és a rezonancia érzését hozzák létre. Ez az univerzális igazság keresésének vizuális reprezentációja – annak a meggyőződésnek a képmaga, hogy a formák és színek legesszenciálisabb elemeire való redukálás révén elérhető egy mély kapcsolat az univerzum mögött húzódó renddel.
Az 1913-ban készült Kompozíció No. II meghatározó műként áll Mondrian fejlődésében, a modern művészet egyik alapköveként. Hatása számtalan későbbi absztrakt festményben és tervezésben megjelenik. A festmény maradandó vonzereme nemcsak formális szigorában rejlik, hanem érzelmi rezonanciájában is. Nyugodt kontemplációt ébreszt, meghívva a nézőt, hogy kapcsolódjon a valóság zuglándított szerkezetéhez – egy olyan struktúrához, amelyet Mondrian szerint a vonalak és színek fegyelmezett alkalmazásával elérhetünk. Napjainkban az Komálló No. II reproduktumai egyedülálló lehetőséget nyújtanak arra, hogy személyesen is megtapasztaljuk ezt a mély látnokiséget, időtlen eleganciát és intellektuális mélységet hozva bármely térbe.
1872 - 1944 , Hollandia