Az ezen az oldalon megjelenített műalkotások szerzői jogi védelem alatt állnak, ami azt jelenti, hogy törvényileg nem készíthetünk és nem adhatunk el belőlük pontos másolatokat. Ez a védelem olyan nemzetközi megállapodások alapján érvényesül, mint például a Berni Egyezmény és a nemzeti jogszabályok által, beleértve azokat is, amelyeket meghatározott Az USA szerzői jogi törvénye – 17. cím.
Ez a módszer teljes mértékben megfelel a szerzői jogi szabályozásnak, mivel nem tartalmazza a védett műalkotás másolását vagy duplikálását. Ehelyett ez egy kreatív újinterpretáció – egy új festmény, amely az eredetivel való összefüggései miatt hatással van rá, de nem az az.
Múzeumi minőségű giclée vagy vászonnyomat, gyors gyártással és rugalmas finomítási lehetőségekkel. ( Kézzel festett másolat rendelése
Áttérés digitális képre)
Válasszon előre meghatározott méreteink közül, amelyek megfelelnek a műalkotás eredeti arányainak.
Írja be a keretének vagy a falának megfelelő szélességet és magasságot. A nyomatot csak le lehet vágni, soha nem tehető nagyobbá, mint az eredeti kép, így egy eltérő alakú méretnél a kép egy része elveszik. Mielőtt bármit kinyatintanánk, küldünk egy digitális próbamodellt jóváhagyásra. Az oldalon látható kép nem tartalmazza a valós levágást — ezt csak a próbamodell mutatja meg.
Világszerte történő kiszállítás területére mindössze 2 hét alatt, a szokásos 4-5 hét helyett. (14 november)
Device circle, 1959
Reprodukció mérete
Az amerikai modernizmus tájában kevés alkotás képes olyan élesesen megörökíteni az rå érzelmektől a kalkulált tisztaságig tartó átmenetet, mint Jasper Johns Device circle, 1959 című műve. Ez a remekmű a Pop Art mozgalom mély alapköve, amely sokkal többet kínál, mint egy egyszerű óraípot ábrázoló kép. Első pillantásra a nézőt a koncentrikus körök lenyűgöző elrendezése éri, amelyek egyfajta csendes, ritmikus energiával seemlik pulzálni. A műmű a vizuális nyelv interrogatedjaként funkcionál, ahol a familiaris válik a mélyebb kutatás z vesselé. Az óraípot geometrikus formák rétegeibe ágyazva Johns arra hívja μας, hogy nézzünk túl az idő hasznosságán, és inkább a forma és a szimbólum lényegét vizsgáljuk meg.
A festmény esztétikai ereje a tudatos visszafogottságban rejlik. Az Abstrakt Expresszionizmusra jellemző kaotikus, spontanus gesztusok elkerülésével az Device circle, 1959 a kontrollált stillésség érzését öleli magaba. A paletta mesteri módon összeválogatott, amely egy hatalmas triádra, a karminvörösre, a szaffírkékre és a tiszta fehérre támaszkodik. Ezek a színek nem csupán dekoratívak; összhangban működve olyan vizuális harmóniát szülnek, amely kiemeli a Pop Art filozófiában benne rejlő egyszerűséget. A színök ilyen fegyelmezett használata biztosítja, hogy minden elem – a központi fókustól a kisebb, szétszórott körökig – megkapja a figyelmet anélkül, hogy elnyomná a kompozíciót.
A megkülönböztető gyűjtőknél vagy belsőépítészeknél ez a mű az apró vizuális részletek mögött is hatalmas vonzerőt gyakorol a fizikai textúra világában. Johns az encaustic technika (viaszkázás) módszerét alkalmazta, amely egy rendkívül k inconzív folyamat, ahol a viasszal és gyantával kevert, forró pigmenteket alkalmaznak. Ez a közeg választása sugárzó, szinte éterikus minőséget kölcsönöz a felületnek, lehetővé téve, hogy a fény úgy lépjen interakcióba a festménnyel, amely egyszerre mélynek és többirányultnak tűnik. Az eredményeződő textúra finoman tapintható, súlyt és állandóságot kölcsönözve az idő fogalmának efemer jellegének.
Ez a gondos megalkotás a vásznát a mély szenziális értelemben érdekes objektummá emeli. A körök sima, pontos szélei és a viasz gazdag, rétegzett felépítése közötti játszás olyan felületet hoz létre, amely egyszerre modern és ősi. Ez a komplexitás teszi a Device circle, 1959 minőségi reprodukcióját bármely megképelt tér rendkívüli kiegészítővé, olyan kifinomult fókuszpontként, amely a közelebbi vizsgálatra ösztönzi a nézőt. Ez egy olyan alkotás, amely áthidalja a különbséget egy eszköz mechanikai precizitása és a kézzel készített művészet organikus melegsége között.
A Device circle, 1959 megértése a 1950-es évek végi bizonytalanságok és vágyak változását jelenti. Amint a művészeti világ távolodott a Jackson Pollock gibi festők szubjektív intenzitásától, Johns egy új látásmódot vezetett be – egyet, amely a mindennapi ikonokat használta fel, hogy kérdéseket tegyen fel maga a reprezentációról. Az óraípot, amely az idő múlásának és a rendnek a univerzális szimbóluma, megfosztották narratív funkciójától, és geometrikus elemként újrarajzolták. Ez a transzformáció szélesebb kulturális váltást tükröz: a hétköznapi dolgok ünneplése felé és az ellenőrzés felé, hogyan érzékeljük a világot a meg প্রতিষ্ঠিত szimbólumokon keresztül.
A mű érzelmi hatása a meditatív stabilitás. Van egyfajta súly a csendjében, egy kalkulált nyugalom, amely menedéket nyújt a modern élet vizuális zajától. Akik a belső terek intelektuális mélységével és művészeti presztízzsel való megáldoztatását keresik, számára ez a darab egy összehasonlíthatatlan lehetőséget kínál. A történelem egy olyan pillanatának emlékműve, amikor a művészet merészült, hogy szépséget találjon az inorganicusban, átalakítva egy egyszerű eszközt a forma, a szín és az emberi tekintet időtlen felfedezésévé.
A(z) "Device circle, 1959" kiterjesztett valóság (AR) előnézettel rendelkezik: a mű Kiterjesztett valóság előnézet oldalán kompatibilis eszközön megtekinthető saját környezetében.
A „Device circle, 1959” nyomtatvány ajánlott felhasználása: Akcentus.
A „Device circle, 1959”, Jasper Johns alkotása színek identitása: egy Sötét tónusú paletta, amelyet Sötétvöröses barna (#b34232) dominál.
Jasper Johns 1930. május 15-én született Georgiában, Augustában. Szülei házassága még ő nagyon fiatalon felbomlott, ami azt eredményezte, hogy South Carolinában nevelkedett. Gyermekkorának nagy részét Allendale-ben töltötte, nagyszüleivel élve. Később anyjával és bátyjával tartózkodott Columbiában, végül pedig Gladys nénjével élt a Murray-tó partján. Már három éves korában elnyerte a rajzolás szerelmét. Amint elérte a kamaszkor, már a művészetére összpontosított, végül a South Carolinai Sumterben található Edmunds High School 1947-es évfolyamának kitűnő tanulójaként vette át a díjat.
Hivatalos művészeti képzése a déli államokban kezdődött. Három félévet töltött a South Carolinai Egyetemen Columbiában. Az egyetem után 1949-ben New Yorkba költözött, ahol beiratkozott a Parsons School of Design intézményébe, hogy folytassa tanulmányait. Ezek a formálódó évek alatt különféle idegen munkákat végzett, köztük könyveskedőként is, mielőtt az útját megszakította a katonai behívás.
Korai évei pályáját 1951-ben megszakította a katonai behívás, amikor a koreai háború alatt behívták az Amerikai Honvédségbe. Ez a szolgálati időszak távolra vitte őt az Kelet-parti művészeti iskoláktól, két teljesen eltérő környezetbe kísérve. Először South Carolinában, Fort Jackson táborban szolgált, mielőtt Sendai, Japán városa felé szállították. A katonai kötelezettségek ez olyan évei távolságot biztosítottak számára a New Yorkban kezdődő, ébrevő művészeti színhaztól, amelynek világában éppen csak elindult.
1953 nyarán Jasper Johns visszatért New Yorkba. A város átmeneti állapotban volt, ő pedig munkát talált a Marboro Books könyvbolytól. Ez a foglalkozási időszak lehetővé tette számára, hogy újra megtalálja az önrendelkezését a városi környezetben, átjárva a metropolisz társadalmi és művészeti rétegeit. Éppen ezek a katonai szolgálat utáni hónapok során kezdődtek meg azok a kapcsolatok kialakulása, amelyek később meghatározták művészeti gyakorlatát, miközben a város loftjaiban és műtermeiben másokkal együtt alkotott.
1954-re egy alapvető ívfordulás következett be az alkotások művészeti vászonán megjelenő tárgyak kezelésében. Az epóka spontaneus, gesztikus vonalai helyett egy új irányzat, a már ismert és ismerős elemek felé való mozdulás figyelhető meg. Ez azt jelentette, hogy olyan szimbólumokhoz nyúlt vissza, amelyeknek nincs szükség magyarázatra: zászlók, térképek, célpontok, betűk és számok. Ezek nem konkrét események illusztrációi voltak, hanem inkább olyan felismerhető formák, amelyeket a jelentéselfogadás folyamatának felfedezésére használt. A művészet így a látás folyamatának magának a vizsgálatává vált, ahol a megszokott formákat a reprezentáció természetének megkérdőjelezésére használta fel.
Ez a megközelítés Jasper Johns olyan meghatározó alaká tette, aki központi szerepet játszott az amerikai posztwar művészet fejlődésében. Első egyத்தartalmi kiállítása 1958-ban, a Leo Castelli Gallery-ban rendezették, ahol ezek a mindennapi szimbólumok először találkoztak a szélesebb közönséggel. A festmények nem az absztrakció útján próbáltak elszökni a valóságtól; sőt, éppen ezen csendes, ismétlődő motívumokon keresztül hozták be a világot a művész stúdiójába. A narratív igény elhagyásával a fókusz a felületre és arra a folyamatra helyeződött, amint egy szimbólum vizuális kódként működik.
Egy Johns-festmény felülete gyakran nehéznek és rétegzettnek érzékelteti. Gyakran alkalmazta az encaustic technika, vagyis a festékanyag forró viasszal való keverését, amely egy sűrű, texturált réteget hoz létre. Ez a módszer olyan fizikai mélységet tesz lehetővé, amely közvetlenül a vásznon ül, néha kollaázsokat és újságok szövegeit is integrálva a viasszal. Ezek a rétegek nem egy gyors, spontaneus gesztust sugallják; sőt, a műművész alkotásai tudatos kontroll érzetét keltik. Minden vonal és forma egy konkrét szándékkal tűnik elhelyezve, távolodva a mid-century stílusok kaotikus, érzelmi cseppegéseitől. A képalkotás folyamatára inkább a kalkulált, precíz megközelítést részesítette előbírbe.
A vászonon túlmutatva művész kezére számos más módon is rávilágul a néző. A technikai palettája az encaustic nehéz textúráját és a grafikai műszaki rajzok pontos, éles vonalait váltogatta. Munkálatai közé tartozott a litográfia, a szitanyomás, a metszet és az aquatinta is. Ezek a technikák lehetővé tették számára, hogy bizonyos formákat és szimbólumokat különböző textúrákkal ismételgessen. Gyakran ugyanazokat a motívumokat – számokat, betűket vagy térképeket – használta fel, hogy megfigyelje, hogyan változnak ezek, amikor a felvitt anyag vagy a technika megváltozik. Művészete tehát arról szól, hogyan ismeri fel a néző egy formát, és hogyan változik ez az elismerés, amikor a felület rétegzett vagy fragmentált.
Művészete gyakran olyan dolgokra összpontosít, amelyeket az elme már ismer. Az 1950-es évek közepén a Flag (1954–55) című festmény a Stars and Stripes kollázsát alkalmazta, ahol újságírást rétegezett pigmentgel. Ez a megközelítés egy megszokott szimbólumot viaszból és papírból álló, texturált felületté alakított át. Az ábrázolás ezen nagy, lapos szimbólumoktól egyre koncentráltabb formák felé mozdult el. Ezt követte a célpont-sorozat, amely a lövöldatípust használta fel, hogy megkérdőjelezze: hogyan érzékel egy néző egy egyszerű formát. Egy ilyen alkotás, a Target with Four Faces (1958), arcokat helyezett a vörös mezőbe, az ezek repetitív és kifejezhetetlen elrendezése pedig nyugtalanító hatást keltett.
A felismerhető tárgyakra való fókusz a 1960-as évekig folytatódott. Az 1961-es Map című alkotás az Egyesült Államok fragmentált ábrázolásait használta a földrajz és az identitás vizsgálatára. Ez az időszak a háromdimenziós formák felé való elmozdulást is hozta, amelyek a hétköznapi tárgyakat utánzó életmódokat tükröztek. 1960-ban a Painted Bronze (Beer Cans) sorozat született. Ezek a szobrok bronzból letekintettek, de úgy festették meg őket, hogy pontosan olyannak tűnjenek, mint a reprezentált hétköznapi tárgyak, így elmosva a határt a valóságos tárgy és a festett objektum között.
Manhattan loftjaiban a levegő tele volt megosztott ötletektől és a közelség halk súrlódásától. Jasper Johns Robert Rauschenberg mellett élt, egymással megegyező lakásokban, kapcsolatuk pedig 1961-ig egyszerre volt romantikus és művészeti jellegű. Napjaikat olyan üzletek, mint a Tiffany és a Bonwit Teller vitrinjainak kialakításával töltötték, egymás mellett dolgozva, hogy a hétköznapi tárgyakat valami teljesen másvá alakítsák. Ez a szoros közelség azt jelentette, hogy művészeteik folyamatos párbeszédet folytattak egymással; gondolatok és vizuális kísérleteket tartó folyamatos csere alakította ki az amerikai művészet új irányát.
A művészeti körforgás a hang és a mozgás birodalmába is kiterjedt. Jasper Johns szoros barátja volt a zeneszerző John Cage és a koreográfus Merce Cunningham. Ezek a kapcsolatok egy különleges ritmust hoztak a gondolkodásába, amely az avantgárd gyökerekkel volt tele. Egy olyan tájon mozgott, ahol a különböző műfajok közötti határok áteresztőek voltak, megérintve a Cage és Cunningham struktúra és a véletlen elméletére vonatkozó megközelítéseitől. Még Marcel Duchamp gondolatai is ott rezegtek a háttérben, keretbe helyezve arra a kérdésre, hogy mi az egy tárgy lényege, amikor az egy keret mögé kerül.
A spontanitásból és a gesztikus vonalakból, az absztrakt ekspressionizmus világából a Pop Art felismerhető képi világába való átmenjel nagy részben az ő kezei által valósult meg. Azáltal, hogy a már ismert elemeket – a zászlókat, a célpontokat és a számokat – vizsgálati tárgyként kezelte, alapjaiban változtatta meg az alkotók a vászonhoz való viszonyulását. A mindennapok felé irányuló ez a mozgásus előre nyitotta utat Andy Warhol és Roy Lichtenstein munkásságának, akik később a tömegkultúra és a fogyasztói cikkek ezen ideai alapjaira építettek.
Művészeti pályája során kiemelkedő elismerésekben részesült, amelyek rávilágosítanak művészetének mély hatására. 1988-ban a Velencei Biennálen Arany Leó-díjjal honoredálták, majd 2011-ben megkapta az Amerikai Köztársaság Alapozó Szabadságmedalját is. Ezek a kitüntetések egy olyan pályaművet tükröznek, amely folyamatosan megkérdőjelezte a reprezentáció természetét és a szimbolumok működését egy folyamatosan változó társadalomban.
Művei élőben megismerése érdekében érdemes New York City felé utazni. A Modern Művészeti Múzeum (MoMA) számos darbot őrz a kollekciójában, míg a Whitney Művészeti Múzeum és a Metropolitan Múzeum szintén tartja alkotásait. Ezek az intézmények művész fejlődésének különböző szakaszait mutatják be, az encaustic technika korai kísérleteitől kezdve a művész stúdiójának későbbi felfedezéseiig.
Jelenléte az Egyesült Államok határain túl is megvan. Londonban a Tate Modern fogadja azokat a műveket, amelyek a megszokott szimbolumok érzékelésére irányuló, hosszú távú érdeklődését tükrözik. Ezek a tárgyak ilyen különböző környezetében való megtekintése lehetővé teszi, hogy közelebbről vizsgáljuk, hogyan változik a textúra és az ismétlés használata a különböző fényviszonyok mellett.
1930 - , Amerikai Egyesült Államok