Múzeumi minőségű giclée vagy vászonnyomat, gyors gyártással és rugalmas finomítási lehetőségekkel. ( Kézzel festett másolat vásárlása
Áttérés digitális képre)
Válasszon előre meghatározott méreteink közül, amelyek megfelelnek a műalkotás eredeti arányainak.
Megadhat saját méreteket is egy konkrét kerethez vagy helyszínhez igazítva. Amennyiben a kiválasztott méret nem egyezik az eredeti kép arányokkal, a műalkotást le fogjuk vágni, vagy kiegészítjük a képet tükrözött vagy egyszínű szélekkel. A gyártás megkezdése előtt egy digitális tervezetet küldünk jóváhagyásra.
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a képernyőn látható előnézet nem tükrözi a tényleges levágást vagy kiegészítést. Csak a tervezet mutatja pontosan a végső kompozíciót.
Bár az egyedi méretek is elérhetőek, az eredeti arányok megőrzése érdekében azt javasoljuk, hogy válasszon a előre meghatározott listából származó méretet.
Világszerte történő kiszállítás területére mindössze 2 hét alatt, a szokásos 4-5 hét helyett. (26 szeptember)
Ülő nő, hátra néző
Reprodukció méretei
Egon Schiele 1917-es festménye, a “Székben Ülő Nő” (Back View), nem csupán egy tájkép, hanem egy mélyen személyes és pszichológiai feltárás. A művész, aki a kortárs expresszionizmus egyik legjelentősebb képviselője volt, ebben a darabban a formát, a vonalat és az érzelmeket keverve alkotott meg egy olyan képet, amely örök érvényűségével és bizonytalanságával szólítja meg a nézőt. A festmény egy nő alakját ábrázolja, aki ülése közben a kezét a homlokára teszi – a hátát fordítva a néző felé. Ez a perspektíva azonnal elvonást és titoktartást idéz elő, mintha a modell valami sötét titkot őrizne, vagy éppen egy belső harcban lenne.
A festmény színei – domináns kékek és sárgák – nem a realista megjelenítés szolgálatában állnak, hanem az érzelmek kifejezésére. Schiele expresszionista stílusa a vonások intenzív, szinte fájdalmas vonásaiban nyilvánul meg, amelyek a festményen egyértelműen jelen vannak. A kék színek mélyrehatóan érzékelhetőek, és a sárga pedig egyfajta félelmet vagy bizonytalanságot sugall. A festett felület finom, halvány, ami azt mutatja, hogy Schiele nem törekedett a részletekre, hanem inkább az érzelmek közvetlen kifejezésére.
Schiele a festészetben egyedülálló technikát fejlesztett ki: a vizes festékkel való munkát, amely lehetővé tette számára, hogy a vonások gyorsan, intuitív módon jöjjenek létre. A festményen használt vízfesték a vonások finomságát és dinamizmusát fejezi ki, ami egyedülálló vizuális hatást kelt. A festő a vonalokat nem csak a formát követi, hanem az érzelmeket is kifejezésre ösztönzi. A kéz a homlokon helyezett pozíció, a szorult testtartás és a sötét árnyalatok mind-mind hozzájárulnak a művész pszichológiai hangulatának közvetítéséhez.
Schiele művei gyakran a halál, a betegség és a nőiesség témáit boncolgatják. A “Székben Ülő Nő” festményét a korabeli expresszionista művészet szellemében kell értelmezni, amely a belső konfliktusokat, a félelmeket és a halálfélelmeket hangsúlyozta. A nő hátraforduló pozíciója nem csupán egy tájkép, hanem egy pszichológiai portré is, amely a modell belső világát tükrözi. A festményben megjelenő szoros kapcsolat a nő és a halál között a Schiele művészetének egyik legfontosabb eleme.
A “Székben Ülő Nő” festménye egyfajta belső tükör, amely a nézőt arra készteti, hogy elmerüljön saját érzéseiben és félelmeiben. A művész intenzív vonások és expresszionista stílusa a képet mélyen érintővé teszi. Egy WahooArt által készített reprodukció segítségével ez a nagyszerű műalkotás otthonod falára kerülhet, ami egyedülálló dekorációs elemet adhat az enteriőrnek. A festmény ereje és bizonytalansága a modern design stílusokhoz is remekül illeszkedik, és egyfajta szellemi stimulációt nyújt a látogatóknak.
Egon Schiele, született 1890. június 12-én Tulln an der Donau városban, Ausztriában, egy izgalmas és fájdalmas életre vágtak bele. Élete egyfajta viharos útra vezetett, melyben a rendkívüli művészi látás mellett mély személyes nehézségek is álltak fenn. Korai évei betegség és veszteség árnyékát vetették rá – édesapja, Adolph Schiele, a szifilisztől halt meg, amikor Egon csak tizennégy éves volt, egy tragédia, amely mélyen rémetelte az emlékezetét. Az anyjához, majd a nagybátyjáéhoz, Leopold Czihaczekhez került, aki kontrolláltabb módon nevelte, de ez a helyzet is formálta a fiú független szellemiségét. Már gyermekkorában vonzódott a vonatokhoz – egy motívum, ami később a festményein is megjelenik –, és mutatós kézügyességre tett gyanúságot, bár ezt az apja elutasította, mert azt tartotta, ez egy figyelmetlenség, ami távol sodorja a gyakorlatiabb foglalkozástól. A húgának, Elvira halálának is hosszú árnyékot vetett a fiatal művész lelke felett. Ezek a korai tapasztalatok mélyen beépültek az alkotói kifejezésébe – állandó küzdés élet, halál és emberi természet témáival.
Schiele formális művészi kiképzése a Kunstgewerbeschule (Művészeti Iskola)ban indult Bécsben, de hamar elégedetlen maradt a konzervatív megközelítéssel. Átment az Akademie der bildenden Künste-re (Művészeti Akadémia), ahol még inkább csalódott a szigorú tudományos hagyományokra. Ez a kielégületlenség vezetett odáig, hogy elhagyta a formális képzést, és saját utat tört be – ami bizonyítja a művészi hite áldozkodását. Gustav Klimt befolyása kulcsfontosságú volt ezekben az időszakokban; Schiele admirálta Klimt dekoratív stílusát és szimbólumok használatát, még annak is örvendett, hogy a megőrzött művész tanítványa volt. Azonban hamarosan elszaladt Klimt estétől, saját egyedi hangot fejlesztve, melyet a szigorú, objektív megjelenés helyett az érzelmi mélység és a pszichológiai intenzitás jellemzett. 1909-ben alapították a Neues Wiener Kunstgruppe-t (Új Bécsi Művészeti Csoportot), ahol egyértelműen a progresszív művészek sorába tartozott, akik kihívást gördítettek a korabeli művészi normák elé. Korai munkái gyakran zavaró portrék és önportrék voltak, melyek erőteljes érzelmi turbulenciát sugalltak, deformált alakokat és egy éles vágyat tükröztek az emberi lélek mélyén rejlő titkok feltárására. Nem egyszerűen a fizikai formák ábrázolását keresték, hanem az érzések kifejezését – mit *éreznek*, nem mit *látnak*.
Egon Schiele művészete azonnal felismerhető a frissességben és pszichológiai mélységében. Merészebben foglalkozott olyan témákkal, amelyek az akkori időkben tabutartóak voltak – szexualitás, halál, félelem, izoláció – egy merész, nem vonakodó tekintettel. Egyedi stílusa karakterisztikái a meghosszabbított alakok, torzult pózok és kifejező vonalak, melyek egyfajta nyugtalanságot és érzelmi intenzitást sugallnak. Az emberi test, különösen a nátúrt, lett a művész központja, nem mint ideális szépség tárgya, hanem az emberi tapasztalatok összetettségének kifejezőjeként. Az önportrék jelentős részét képezik a művész oeuvre-jében, melyek intim betekintést engednek az ő belső világába – egy világ gyakran magányos és önbizonytalan.
Bár Szellemet megnehezítette a cenzúra és a jogi perek – beleértve egy rövid börtönbüntetést is, amiért ápoli fiatalokat állított képének köszönhetően –, elismerést szerzett Bécs avantgárd körében. Művei kihívást gördítettek a korabeli normák elé, melyek sokakat lenyűgöztek és felháborítottak. A halálos influenza járványakor, 28 éves korában, rövid idő alatt hunyt el, ami a művész életét egy tragikus befejezéssel zárta. Az ő munkássága azonban örök volt – jelentős alkotásai, mint például az *Self-Portrait with Physalis*, a *Couple Embracing* és a *Field Landscape (Kreuzberg near Krumau)* bizonyítékok a művészi géniuszára. Hatása a későbbi generációk művészeiére is látható – különösen azoknál, akik foglalkoznak pszichológiai témákkal és kihívják a hagyományos művészi normákat. Schiele alkotásai ma világszerte jelentős múzeumi gyűjteményekben találhatók, beleértve a Leopold Múzeum Bécsben és a Egon Schiele Művészeti Központot Českému Krumlovban, biztosítva művészi örökségének továbbvételét. A művész nem csak esztétikailag vonzó, hanem mélyen emberi alkotásokat hagyott hátra – egy bizonyíték azokra a képességekre, amelyekkel az művészet képes az élet összetettségével szembenézni őszinte, merészes és állhatatos látással.
1890 - 1918 , Ausztria