In Memoriam

A fényképező és festő művész útja: Edward Steichen

Edward Steichen, vagy más néven Éduard Jean Steichen egy olyan figura volt, aki egyszerű kategorizálásra nem válaszolt. Született 1879-ben Bivange városában, Luxemburgban, élete egy szuperlatív utazás lett Európa gyökereihez képest az amerikai művészi ikonnak – nem csak fényképezőként, hanem kurátorként és látványos személyiségként, aki megváltoztatta azt, ahogy érzékeljük a vizuális kultúrát. Az első évek jellegzetesen átköltözéssel kezdődtek; 1881-ben pedig Steichen családja emigrált Hancock városába, hogy új lehetőségeket keresjen. Ez az érzelmi távolság és talán egy fokkal növelte meg az érzékelés figyelmét – tulajdonságokat, amelyek mélyen befolyásolták művészi látomását. Már gyermekkorában bizonyult természetes tehetségének a rajzolásnak, amelyet szülője támogatott és ösztönözött kreatív hajlamait. Az fordulópont pedig akkor érte el, amikor tizenhat éves korában kapta meg először kameráját, ami egyéni tanulmányokat indított el következetesen kísérletezéssel. Ez nem csak technikában való tökéletesítés volt; hanem új nyelv felfedezése – egy módja annak, hogy megközelítsük világot azon az intenzitással és őszinteséggel, ami korábban elérhetetlen volt. Egy későbbi költözés Milwaukee városába pedig tanulóként dolgozott egy mészkőfeldolgozó cégnél, amely értékes szakmai ismereteket biztosított számára ugyanakkor lehetőséget adott művészi tevékenységének virágzásához.

• Érzelmi távolság és kreativitás
• Egyéni tanulmányok és szakmai képzés
• Szülői támogatás és ösztönzés

A Pictorializmus és a modern látomás születése

Steichen megjelenése együttesével megindult a Pictorializmus mozgalma, amely arra törekedett, hogy fényképezést magas művészi státuszra emelje. Gyorsan került közepébe ennek az erőteljes erővel rendelkező törekvésnek, melyet lágy fókusszal és festői hatásokkal próbált megközelíteni annak érdekében, hogy képeket hozzon létre, melyek nem csak azt dokumentálják, amit látnak meg körülöttük, hanem inkább hangulatot és légköröt idézzen elő. Ez a törekvés vezetett Alfred Stieglitzhez, egy hasonló szellemű személyiséghez, aki felismerte Steichen kiváló tehetségét. Együtt alapították a Photo-Secession csoportot 1902-ben – egy csoportot, amely arra kötelezte el magát, hogy fényképezést magas művészi státuszra emelje és melynek célja volt az amerikai művészképződés új irányának megteremtése.

• Alfred Stieglitz közös alapítója
• A Photo-Secession csoport célja
• Együttmény és kreatív együttműködés

Camera Work és a 291 Galéria

A *Camera Work* című fényképszámujegyzett közlésével pedig megteremtették az eszközt, amely segítségével el tudták osztani ötleteiket és bemutatniuk tudták egyéni műveiket. Az őszi Szellem Galériája megalakulása pedig tovább erősítette befolyásukat – egy helyet, ahol európai avantgárd művészet kerül megmutatásra – Picasso, Matisse, Cézanne mellett fényképezés – elősegítve így kulturális párbányást és kihívva fel új művészi határok keresését.

• A galéria célja
• Európai avantgárd művészet bemutatása
• Kulturális párbányás és művészi határok keresése

A világháború utáni változás

A második világháború pedig katalizátorként működött. Steichen elutasította Pictorializmus nyugodt hangulatát és helyette egy „Direkt Fotografie” művészi stílusra fordult – melyet pontos fókusszal, precíz részletességével és az igazságtalan megközelítésű előadásával próbált megközelíteni a világot.

• A világháború utáni művészi stílus
• Egy új szemlélet és értékelés
• Szükségesség és előadás

Egy sokrétű művész: Divatfotózás, filmművészet és az emberi természet

Steichen sokoldalú volt – nem korlátozta magát egyetlen művészi területre; tökéletesen átvette fényképezéstől a festészetet és még filmművészetet is. Divatfotózásában sikeres volt az 1920-as években és 30-as években – mely során *Vogue* és *Vanity Fair* magazinok számára többek között nem csak ruházat dokumentálását végzett el, hanem képeket alkotott meg, melyek szép megjelenést és személyiségtévén tükröztek vissza.

• Divatfotózás előnye
• Szépség és személyiség
• Együttműködés és kreatív ötletelés

A Háború utáni időszak és MoMA

A második világháború alatt Steichen katona köreiben szolgált – mely során részt vett az amerikai haditengerészet légirajdió művészi egységében. Az 1947-től 1961-ig tartó múzeum igazgatói pozíciót pedig megosztotta a New York Művészettörténeti Múzeummal (MoMA)-val – ahol ő alapította és összeállította kiállításokat, melyek között szerepel az *A Faszülték családja* című nagy teljesítményű tárlat. Ez az egész tárlat UNESCO világörökségvédelem alatt álló emlékhelyként tartják számon – ami bizonyítja Steichen hitét a fényképezés közös emberi erőforrásában.

• A múzeum igazgatói pozíció
• UNESCO világörökségvédelem
• Egy közös erőforrás és érték

Érdemek és örök hagyomány

Edward Steichen 1973-ban halt meg – mely után egy hatalmas művészi anyaggal rendelkezett, amely továbbra is ihletettségforrásként szolgál. Érdemei sokrétűek voltak: alaposan átalakította a fényképezés percepcióját és magasztosította művészi státuszává.

• Érdemek
• Egy új percepció
• Művészi státusz